Péntek este a könyvtár udvarán, a jelenlegi Jam Gardenben,egy buli erejéig újra összeállt a hatvani Clone zenekar. A buli indításáról az Idegen világ gondoskodott, a "levezetésről" pedig a Hard Core Tribute Band.

Rigó József Ervin: Naggyon durva!

Tudtam én, hogy fogalmam sincs, de annyira bennem volt a bugi. Otthon maradt a franc, én meg besportoltam magam Hatvanba Tigrissel, mert a végén még elfelejti, mi is az a négy ütem.

A Kaffehauzban rögtön Bertoldba ütköztem, aki egyből a lelkemre kötötte, hogy ő ma nem játszik, pedig nagyon érdekelt volna minden idők nagy hangbadibildere bevetés közben, ám később egy szolgálati közleményből kiderült: a lusta embernél csak a lustasága nagyobb.

Minden kétségbeesést mellőzve foglaltam el helyem a nézőtér nagyjából közepén, ahonnan majd mindent jól hallhatok és láthatok.

Az ígéretnek megfelelően az Idegen Világ kezdett be, de olyan basszussal, hogy a harmadik nótára már elrepedt a szegycsontom. Ez naggyon durva! Sajnos egy technikai malőr többször is megzavarta az előadásukat, köszönhetően a fixálhatatlan dupla lábgépszerkezetnek, ez okból több nótát is ki kellett hagyniuk. Mindenképpen javallott ezekután a színpad környékén tartani egy marék szöget, meg egy kalapácsot, amivel simán meglehetett volna oldani a problémát.

Mivel ebben a műfajban teljesen korlátoltak az ismereteim, az Idegen Világ stílusát metáldzsesszben állapítottam meg, de csak a magam örömére - nem szerettem volna, ha kiutálnak a hozzáértő közönségek. Instrumentális (Norbi!) rocktrió, komolyan megkomponált, nagyon súlyos darabok. Magamon is csodálkozva élveztem a profizmust, a jó zenét, két darab különösen tetszett (Éber álmok, Semleges). Kicsivel több gitárszólót szívesen hallgattam volna, de a zenei rendezés nem az én dolgom ebben a bandában, ami valószínűleg igen szerencsés dolog a zenekar számára. Némi Kalambót bevetve kiderítettem, hogy ezek a kompoziciók olykor 3-6 hónapos kemény, megfeszített munkát igényelnek, nem elfeledve, hogy párhuzamosan építgetnek több szerzeményt is egyszerre és az előadáson senkinek sincs puskája a színpadon! Tényleg nagyon tetszett, maximális tiszteletem!

Szünet, átszerelés, Clone. Fekete Bálint (számomra legalábbis) újabb meglepivel érkezik: gitározik! Persze dacból nem lepődök meg azért se....

Zsenánt banda, kirobbanó energiák, mindenki profi. A dobos olyan lazán irgalmatlan, hogy nézni is öröm! Itt már rögtön két énekes is szerepel, amire Berényi Doktor rögtön megállapította a logikát is: "A harmadik bandában majd három énekes lesz." Hiányoltam az előadáshoz a librettót (Norbi!), én kurvára nem értettem a szövegeket, bár ez nem oszt, nem szoroz. Amit fájlaltam egy kicsit a Clone-ban, hogy több nóta is nagyon hasonlított egymásra, nyílván a dropcé is elég sokat fog a fantázián. Nagyon összevan rakva, nagyon élő, nagyon profi - élmény!

Nnna, megint szünet.... Expressz sörök, expressz cigaretták, Hard Core Tribute Band.

Tényleg három énekes. Multi dézés, feldolgozások, vaduló közönség, Ribár Karesz szólókat nyomat, sörsor a színpad szélén, a végén össztánc, mindenki sztár!

CIRKUSZ - de nagyon jó!

Nemsokára záróbuli, milyen kár. Rögtön itt kellett volna megcsinálni a Jam Gardent, annyira jó, hangulatos ez a kisudvar.

(Rigó József Ervin)